VízVálasztó Konferencia
2022. szeptember 23.
Agrárminisztérium
Szakmai jelentés
A konferencián tudományos előadásokban mutattuk be a táji
vízvisszatartás koncepcióját az aszály kapcsán felmerült
problémák újszerű komplex megoldására: tájhasználatváltással az
aszály, árvíz és belvíz integrált kezelésére.
A tudomány jeles képviselői számos szakterületről eredményeiket
összeadva bizonyították a tájba integrált új víz- és tájhasználati
rendszer szükségszerűségét és megvalósíthatóságát.
A konferenciára meghívtuk az érintett minisztériumokat és
szakmai szervezeteket, mert szeretnénk, hogy korhoz igazított
megoldások kerüljenek be az aszály kapcsán adott kormányzati
válaszba.
A konferencia szakmai testülete és támogató közönsége felhívja
az államigazgatás döntéshozóit, hogy az új tudományos
eredmények mentén mielőbb indítsa el az Alföld megmentésének
programját.
Kapcsolat:
A „Vízválasztó” kezdeményezés, és a konferencia szakmaiságának előzményei,
háttéranyagok, az előadások videófelvétele, ill. a vetítések pdf anyagai,
valamint az utánkövetés dokumentumai
a honlapon lesznek elérhetők:
www.viz-valaszto.hu
Balogh Péter
helyesember@gmail.com
+36303822698A konferencia legfontosabb üzenetei, tanulságai:
1. A probléma forrása nem önmagában az aszály, vagyis, hogy nem
esett elég eső, hanem a jelenlegi tájhasználat és művelési
gyakorlat, ami talajtani, hidrológiai, agro-ökológiai értelemben is
fenntarthatatlan, minthogy nem enyhíti, hanem súlyosbítja a
körülmények romlását (pl. klímaváltozás), összességében feléli az
emberi élet létfeltételeit.
2. Ennek megfelelően nem az a feladat, hogy megtaláljuk azokat az új
forrásokat és beavatkozásokat, amik által biztosítható a jelenleg
megszokott tájhasználat továbbvitele, hanem hogy megtaláljuk azt
a tájhasználatot (művelési ágakat és módokat, és hozzájuk a
vízhasználatot), amik által biztosítható az emberi élet
fenntarthatósága.
3. A „táji vízvisszatartás” mint tájba integrált víz- és mezőgazdasági
hasznosítási rendszer a természettudományos, vízügyi-műszaki, és
társadalmi-gazdasági vizsgálatok alapján a megfelelő szemlélet és
gyakorlat a megjelent kihívások leghatékonyabb kezelésére – s
nem, mint a jelenlegi rendszer kiegészítője, hanem mint annak
leváltója.
4. A jelenlegi rendszer továbbfejlesztésének eszközeiről
kimondhatjuk, hogy a válsághelyzet továbbfejlesztését
eredményezik. A folyóink síkvidéki duzzasztása és az iparszerű
öntözésfejlesztés helyett a többletvizek tájban tartása szükséges,
vagyis a tájhasználat és a vízi infrastruktúra olyan igazítása, ami
megoldja az árvizek és a belvizek táji beszivárgását és elpárolgását
a megfelelő növénytakaró (vagyis felszínborítás, tehát
tájhasználat) segítségével.
5. A táji vízvisszatartás (TVV) megvalósítására megvannak a
lehetőségek, egyrészt a jelenlegi szabályzók-támogatások, műszaki
infrastruktúra és eszközök megfelelő igazításával, másrészt az
eredendő tájműködéssel együttműködő fejlesztések és
beruházások megvalósításával.Az elhangzott előadások rövid ismertetése:
Balogh Péter (geográfus gazdálkodó, ELTE óraadó, Szövetség az Élő Tiszáért – elnök)
A kétféle víz- és tájhasználati paradigma összehasonlítása: a helyes és helytelen
vízgazdálkodás – vizes és víztelen helygazdálkodás. Édenkertből fejlesztett
sivatag. Rendszerszemléleti alapok, a döntések értékrendi alapjai.
A táji működésbe integrált vízgazdálkodás szükségessége és lehetősége.
Dobos Endre (talajtan, ME – egyetemi tanár, Magyar Talajtani Társaság – elnök)
A tájszemléletű vízgazdálkodás talajtani aspektusai: a jelenlegi művelési ágak és
módok nem igazodnak a táji működéshez, a talajok nagyrészt elpusztultak, az
iparszerű öntözés gyakorlata hozzájárul a talajdegradációhoz. A belvíz nagyrészt a
szántásnak köszönhető. Kerülni kell a forgatást: egészséges talajszerkezet tudja
tárolni a vizet.
Rakonczai János (geográfus, SZTE – emeritus professzor, MTA doktora)
Vízkészleteink és a változó éghajlat összefüggései: párolgási kereslet nő, és nő a
talajvízkészleteink veszélyeztetettsége; a többletvizek tározása szükséges a
talajban, ami a vízpuffer orientált tájhasználat által lehetséges (talajmegújító
mezőgazdaság). A vízgazdálkodási problémák megoldása a tájhasználat, tehát a
gazdák által lehetséges.
Báder László (mérnök, geográfus, BME – doktorandusz)
A vízmérleg értelmezése a táji vízvisszatartás tükrében: a napsugárzás
energiájának eloszlatására rengeteg víz kell (hűtővíz), ez nem biztosítható a
mezőgazdasági táblák öntözésével. A tájban párolgó vizet kell tartani, aminek
nagy része a növényzet, mint a víz 4. halmazállapota. A szántás hidrológia
értelemben is sivatagot csinál (nem csak ökológiai értelemben). A fekete-sárga
mezőgazdaság helyett kék-zöld mezőgazdaság kell.
Koncsos László (vízépítő mérnök, BME – egyetemi tanár )
A hidrológiai folyamatok és a vízkormányzás modellezése a Tiszai-alföldön:
paradigmaváltás szükséges a területi vízgazdálkodásban, mert a jelenlegi doktrína
nyomán elvesztjük a talajvizeinket. A téli-tavaszi többletvizek kivezethetők, ezek
mélyártéri tározása és továbbvezetése tudja biztosítani a vízigényt, a
mederduzzasztások (vízlépcsők) nem. A vízkormányzás műszaki modellje készen
van: sok táji tározótér és érhálózat a beszivárgás és párolgás növelésére tudja
biztosítani a védelmet az aszály és egyben az árvíz ellen.
Kozma Zsolt(környezetmérnök, BME – egyetemi docens)
A belvíz átértelmezésének realitása: a káros belvizet a szántás „csinálja”, a
helytelen művelési ág és művelési mód. A belvíz eredendően helyben megjelenő
vízkészlet, aminek elvezetése növeli a vízhiányt. A belvízprobléma megoldása:
tájhasználatváltás, így nagy természeti, társadalmi és egyéni haszon érhető el,
ehhez gazdasági érdeket teremtő szabályozás szükséges.Réder Ferenc (biológusmérnök, fejlesztéspolitikai szaktanácsadó)
Nemzetközi rossz- és jó gyakorlatok vízfolyások újraértelmezésére: a természeti
környezet felértékelődése, a társadalom a Természettől függ. Világszintű
vízválasztó fordulat a nemzetközi ajánlásokban és a gyakorlatban, a világban
megtörtént a paradigmaváltás: az iparszerű technokratizmus helyett területiség,
természetalapú rendszerszemlélet, tradicionális tudások, a vízgazdálkodási
kihívásokra tájhasználati megoldások. Vízfolyások természetesítése. A duzzasztók
visszabontása, az öntözés sivataghoz vezet (intenzifikálás, túlhasználat, rétegvizek
elöntözése, az emberi létfeltételek megszüntetése).
Dr. Szilvácsku Zsolt (jogász, tájépítész, MATE – egyetemi docens)
A vízhez igazított tájhasználatváltás realitása: a klímabiztonságot az ökológiai
rendszereink biztonsága biztosítja. Az éltető elem: a víz; a táj nem halott színpad,
gyarmatosítandó tőkejószág, hanem az élet maga. A melegedő klímát csakis táji
vizesítéssel, vizes tájhasználatváltással lehet ellensúlyozni, aminek realitását az
eredendő tájstruktúra és tájműködés adja. A szántóművelés megmentéséhez a
szántók egy részét vizesíteni kell. Ez tájtervezéssel jól modellezhető.
Tölgyesi Csaba (ökológus, MTA-SZTE Lendület kutatócsoport vezető)
Gazdaságos ártérrehabilitáció – erdősítéssel: a homokhátság fenntartható
felszínborítása gyepes, fás legelő, az ártéri viszonyok kedveznek az erdőnek. Az
erdősítés gazdaságossá tenné az újravizesített árterek használatát, ez
nemzetközileg is jól „eladható”, finanszírozható; teljesülnének a klímacélok,
papíron és a valóságban is, a gazdasági haszon a természeti feltételek javulását is
hozná – politikai tőke hazai és nemzetközi szinten.
Ungvári Gábor (közgazdász, REKK, kutató főmunkatárs)
Vizes tájhasználatváltások közgazdasági megvalósíthatósága: az egyéni hasznok
túlterjeszkedése olyan mértékben csökkentette a közösségi hasznokat, hogy az az
egyéni hasznok csökkenéséhez is vezet. A melegedés GDP csökkentő hatásának
ellensúlyozására vizesíteni kell a tájainkat. Társadalmi egyeztetés és
közmegegyezés szükséges, mely a központi szabályzókkal jól vezérelhetők, a
közgazdasági indokok és eszközök megvannak.
Németh Zoltán (műszaki tanár, gazdálkodó, vidékfejlesztő)
Az árpádkori vízkormányzás példája a Kisalföldön, és jelenkori megoldás
lehetőségei. Régészetileg bizonyított gravitációs vízkormányzás. A modern
vízszabályozás problémáinak megoldása az árterek reaktiválása szabályozott
vízkivezetéssel. Az árterek sokrétű használata (hal, erdő, gyümölcs, intenzív rét)
jövedelmezőbb a jelenlegi monokultúrás szántóföldi művelésnél. Nem kártérítés
kell, hanem lehetőséget kell biztosítani a gazdáknak a változtatásra.A délutáni szakmai vita tanulságai
Az államigazgatás döntéshozói szintje nem jelent meg a konferencián.
Az ügyintézői szint képviselői, különösen Agrárminisztériumból, a munkaidejükön
túl is maradva aktívan részt vettek a Koncepció megvitatásában.
A Koncepció indokoltsága, szükségessége, megvalósíthatóságának lehetősége
tekintetében szakmai aggály lényegében nem merült fel, hanem egyetértés volt a
bemutatott szakmai tartalmak, üzenetek és tanulságok elfogadásában.
A javaslatok előzményei ismertek szakmai körökben, a szükséges paradigmaváltás
régóta indokolt, a koncepció elemei régóta meg is jelennek a kormányzati
stratégiákban, akár a vízügy deklarált szándékaiban vagy kommunikációjában, de a
gyakorlatban nem, a döntések és a projektek ellenműködőek.
Kérdés, hogy az államigazgatás működésében hogyan tud megjelenni végre a
szükséges paradigmaváltás. Nem csak vízügyi paradigmának kell változni, hanem
az agráriumnak, de még a természetvédelemnek is: ne a státusz quo fenntartása
legyen a cél, hanem a felmerült problémák megoldása.
A felelősség hármas: a vízügyi szakma, az agrobiznisz és a politika lehetősége a
változtatás.
Az új tudományos eredmények nyomán nem jó megoldás a folyók duzzasztása.
Szakmai és társadalmi egyeztetés szükséges – ami a helyzet súlyossága miatt a
gondolkodás és a gazdálkodás átprogramozása kell legyen: az egyeztetések azon
szereplője, akihez igazodni kell: a táj. A táj mint megrendelő.
A NAK munkatársa beszámolt az agrárszabályozás pozitív változtatásairól, a
közvetlenül „nem termelő területek” támogathatóságáról. A megújuló KAP
különösen alkalmas a szükséges hazai változtatások kereteként.
A Magyar Állattartók Szövetsége levélben biztosította támogatásáról a
Koncepciót, minthogy az állattartás jól tudja hasznosítani a vízpuffer-orientált
területeket.
Három tudományos hozzászólás is újabb aspektusokat mutatott be:
Hetesi Zsolt (fizikus, NKE) a konferencia egyik ötletgazdájaként a tiszta szakmai
vita fontosságára és a kompromisszum megtalálására hívta fel a figyelmet a
levelében, melyben a Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának üdvözletét is
átadta.
Molnár Zsolt (etnoökológus, ÖBKi, MTA doktora) az ártéri erdők legeltetésének
példáján mutatta be a tájgazdálkodás hármas (ökológiai, árvízvédelmi, gazdasági)
hasznosságát.
Birinyi Edina (ELTE doktorandusz, távérzékelési szakértő, Lechner tudásközpont)
bemutatta, hogy országosan rendelkezésre állnak a legmodernebb távérzékelési
adatsorok, és a tájhasználati mintázatok is mutatják a táji vízvisszatartás realitását.A konferencia javaslatai kormányzati cselekvési tervre az aszály elleni harcban
1.
A táji vízvisszatartásra alkalmas helyek kijelölése, hogy mostantól a megjelenő
többletvizeket legyen hol megtartani (területi tervek helyesbítése).
A meglévő tudományos munkák és modellezés használata (VízVálasztó).
Az „árvíz” és a „belvíz” fogalmak igazítása: az árvíz a hegyvidéki területek víztöbblete a
síkvidéki csapadék rendszerszerű hiányának pótlására, a „belvíz” helyben keletkező
vízkészlet.
2.
A tájhasználat /művelési ág kötelező igazítása a víztározásra alkalmas helyeken (szintek és
funkciók illesztése).
A belvízkárt kapott részek vízpuffer-orientált használatának előírása (rét, fás legelő, tó,
nádas, rizs, erdő): a potenciális vizes élőhelyeken a szántóveszélyeztetés megszüntetése.
3.
Az agrárszabályzó és támogatási rendszer igazítása a vízpuffer-orientált felszínborításhoz,
tájhasználathoz: a területi (táji) vízvisszatartás terület és térfogat alapú pénzbeni
támogatása.
A művelési mód reformja: a regeneratív mezőgazdaság támogatása, elterjesztése
(talajművelés, szántóföldi legeltetés, agrárerdészet, egyéb agroökológiai módszerek).
4.
A táji vízvisszatartáshoz szükséges vízgazdálkodási infrastruktúra vészhelyzet jellegű
kiépítése.
A meglévő művek átépítése (csatornák helyett medrek) a vízgazdálkodási üzemrendek
átírása.
A prioritási sorrend megváltoztatása az egyéb infrastruktúra-hálózatok esetén is: a táji
vízvisszatartás előre helyezése.
5.
Az egyéb vízhasználatok becsatornázása a vízpótlásba.
A belterületi csapadékvíz háztartási és településszintű visszaforgatásának támogatása,
a lakossági és városi zöldfelület kezelés és térhasználat vízpuffer-orientált
átprogramozása;
a szennyvízkezelés újraértelmezése, komposztálás, szürkevíz-használat területi és
felszínborítási módszereinek elterjesztése;
víz és vegetáció kapcsolatának erősítése.
6.
Az államigazgatási struktúrák igazítása: egységes Tájminisztérium, az érintett ágazatok
munkájának összehangolása (agrár, víz, vidékfejlesztés, területi tervezés, idegenforgalom,
élelmiszer- ökológiai- és klímabiztonság, környezet- és természetvédelem).
A szakmai területi szervezetek struktúráinak igazítása (pl. árvízvédelem helyett
árvízhasznosítás a vízügyi igazgatóságokban).
A 21. századi feladatok és hívószavak megtalálása, a nemzetközi „zöld” fordulat
kihasználása, a pénzügyi források becsatornázása.
7.
Oktatás és ismeretterjesztés, kormányzati kommunikáció:
Az eddigi vízgazdálkodási és tájhasználati elvek és gyakorlat kritikája,
az új víz- és tájgazdálkodási elvek és gyakorlat megismertetése, népszerűsítése
az államigazgatás minden szintje, a gazdálkodók és a lakosság számára.